Balatoni Farkas János – Kerekegyháza alapítója
1824. május 7-én született Jászárokszálláson. 24 évesen önkéntesen állt be a szabadságharc katonái közé. 1848 szeptemberében közvitéz, majd a jász-kerületi önkéntes nemzet?r zászlóaljban, már hadnagyként szolgál. Harcol Jellasics ellen, és részt vesz Buda ostrománál is, ahol h?siességéért f?hadnagyi rendfokozatba léptetik el?. H?sies katonai szolgálataiért századosi rangot kap, és végül ezzel a rendfokozattal szerel le a 190-es Honvédzászlóalj gyalogezredéb?l.
A Szabadságharc bukását követ?en amnesztiában részesül, Gödöll?r?l Kecskemétre, majd birtokvásárlással Kecskemét melletti pusztaságra települ. A puszta Jászárokszállás város közbirtokosságának tulajdona, melyet legeltetésre használtak. Farkas János 1856-ban - az egész országra kiterjed?en birtokfelosztás útján - megalapítja a ma is fönnálló Kerekegyháza nev? települést, ahol 1908-ban hal meg.
Felesége a kecskeméti Ferenczy család Mária nev? lánya lesz. Négy gyermeke közül, csak kett? éli meg a feln?tt kort Farkas Zoltán hajdani belügyminiszteri f?tanácsos, és Farkas László.
MÓCZÁR ANTAL
FÖLDBIRTOKOS
Móczár Antal 1862. július 6-án született Jászárokszálláson, nemesi család sarjaként. Feleségével az 1880-as évek elején költözött Kerekegyházára, akit?l 6 gyermeke született. Személye meghatározó volt a helyi sz?l?- és gyümölcsgazdálkodás meghonosításában, a parasztság mez?gazdasági irányú szakmai nevelésében. Az egykori Dózsa Termel?szövetkezet az ? földjein alakult, amelynek központja a Móczár kastély épülete volt. 1935. június 12-én halt meg Kerekegyházán. Néhai Móczár Antal még életében végrendelkezett. A birtokot Antal és Ferenc fiaira hagyta, hogy ne osztódjon annyi felé a föld, míg leányait kifizette.
A jegyz?könyvek szerint miután Kerekegyházán letelepedett, a futóhomokon kezdett gazdálkodni, erd?t, sz?l?t, gyümölcsöst telepített, és lehet?vé tette, hogy Kerekegyházán a sz?l? és gyümölcs kultúra magas szintre emelkedhessen. Szorgalmas munkája eredményeként a sivár homokot ma már virágzó paradicsommá változtatta, mindeközben pedig id?t és fáradságot nem kímélve, önzetlenül részt vett a község vezetésében és irányításában is.
Magánélete, a családi élet tisztasága, rendezett vagyoni viszonyai, hazafias és vallásos gondolkodása mindenki számára jó példaként szolgált. Minden társadalmi, felekezeti és egyéni érdeken, önzésen és széthúzáson felül emelkedve munkálkodott a község felvirágzásán. Annak örült, ha az ? próbálkozása nyomán elindult gazdálkodók sikereket értek el, és ezzel Kerekegyháza fejl?désnek indulhatott.
Alkotásainak egy részét, például a Hitelszövetkezetet, amelynek elnöke volt, az I. világháború romba döntötte, és közel 40 évnyi becsületes munkával szerzett vagyona is semmivé vált, amikor felajánlotta azt a haza oltalmára. A háborút követ?en nem esett kétségbe, amikor a gazdasági élet alapjait újból le kellett raknia, hanem istenbe vetett hittel és reménnyel dogozott fáradhatatlanul.
Móczár Antal világi elnöksége alatt épült fel a római katolikus templom, amelynek haláláig f?gondnoka volt, a plébánia, a 10 tantermes iskola, és 70 kat. holddal gyarapodott az egyház vagyona. A község második adófizet?jeként olyan intézmények létesítését is támogatta, amelyekb?l neki közvetlen haszna nem származott ugyan, de a község számára haladást jelentettek. Az ? kezdeményezésének köszönhet?en épülhetett meg nagy anyagi áldozatok árán a Kerekegyházát Kecskeméttel és Budapesttel összeköt? vasút.
Egyszer?, becsületes, puritán jelleme a nyilvános szereplést nem szerette, csak csendben, láthatatlanul szeretett dolgozni a falu nyugalma és fejl?dése érdekében. A községalapító balatoni Farkas János örökét ? vette át, és a településnek hosszú évtizedeken át vezet?je, els? polgára volt, akire nem csak sudár termete és jóságos tekintete miatt, hanem az általa elért eredmények miatt tisztelettel és szeretettel tekintett fel a település valamennyi lakója. Érdemeit a Kormány 1924-ben gazdasági tanácsosi kitüntet? címmel ismerte el.
Egyéniségét jól tükrözi, hogy akik meghallgatták, azok meg is fogadták tanácsait, követték ?t és bíztak benne. Akik személyesen ismerték, nemes lelk?, der?s kedély? magyar emberként írták le, akinek még akkor is tekintélye volt a legutolsó nemestelen ember el?tt is, amikor a rémuralom tekintélyt nem ismert.
1902 és 1905 között megépíttette a ma is álló kastélyt. A kastélytól kb. 400 méterre észak felé található a kerekegyházi határ legmagasabb pontja. Ezt jelölte ki Móczár Antal a maga és családja majdani nyughelyéül. Móczár Antal hamvait a maga választotta családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Ezt követ?en mintegy 15 évig az utódok gondozták, de elköltözésük után id?vel környékét felverte a gaz, és felel?tlen emberek a sírt is többször barbár módon feldúlták.
1938. április 24-én pedig Díszközgy?lést tartottak Móczár Antal arckép olajfestménye felavatásának alkalmából, amelynek sorsa azóta ismeretlen. Ekkor hangzott el Bodó Árpád nyugdíjas vasutas tisztvisel? alábbi verse.
Móczár Antal öreg gazda,
Méltó vagy a jutalomra.
Méltó vagy, mert különb voltál,
Mint akiket visszahagytál.
Egyszer? volt uraságod,
De nagyszer? gazdaságod.
Sívó homok volt, mit kaptál,
Paradicsom az, mit adtál.
Hol egykor csak porfelh? szállt,
Hol a madár is továbbszállt,
Ott most sz?l?, gyümölcs terem,
De még milyen! Én Istenem.
A por helyett most illat száll,
A madár is leszállt már,
S?t fészket rak és énekel,
Telve hálás dicsérettel.
Az arcképed jelkép nekünk:
Az anyaföld a kenyer?nk,
Dolgozzuk meg szeretettel,
A szeretet csodát m?vel.
Életér?l és tevékenységér?l két közgy?lési jegyz?könyvb?l meríthetünk értékes információkat. Az 1935. június 14-i rendkívüli képvisel?-testületi gyászközgy?lésen jelentették be Móczár Antal halálát, és tárgyalták meg a temetéssel kapcsolatos intézkedéseket. Nevér?l utcát neveztek el, halálesetér?l gyászjelentést adtak ki, koporsójára koszorút helyeztek, temetésén testületileg gyászlobogó alatt vettek részt, és búcsúztatót mondtak.
SOHA VISSZA NEM TÉR? ELÜLDÖZÖTTEK.
>> Tekintse meg a cikkhez tartozó képgalériát <<
ANDRÉ ALAJOS
(1872-1921)
Könyvtár alapítója
A három gyermekes családf? megjárta, az els? világháborút, Olaszországban harcolt. Betegséggel tér haza, így fiatalon hal meg.
Mindannyian büszkék lehetünk André Alajosra, aki 1905-1907 között építette városunk legcsodálatosabb épületét, a mai könyvtárat.
Az épületet 1951-ben államosították.
>> Tekintse meg a cikkhez tartozó emléklapot <<
| 
